A bespoke szabóságok a történelem során a kultúrával együtt alakultak. A londoni Saville Row-n használták először a „bespoke” kifejezést, ahol a mesterséget új magasságokba emelték. A bespoke szabóságok a világ minden pontjára eljutottak – egy meghatározó központja a Dél-kínai-tenger egyik legfontosabb kikötővárosában, Hongkongban volt. Sok amerikai haditengerész állt meg itt és élvezték a városi éjszakai életet, valamint készítettek maguknak egy finom szabású öltönyt.
A folyamatos üzleti pezsgés indította el először a szabászat fellendülését Hongkongban, amely képzett kézművesek egész generációjához, rengeteg új tudáshoz és a művészet mélyen gyökerező szeretetéhez vezetett. Hamarosan nemcsak a matrózok jöttek Hongkongba öltönyért, hanem üzletemberek, politikusok és elnökök is.
A hongkongi szabászat gyökerei a 20. század fordulójának Sanghajához, az európai gyarmatosításhoz és a kínai kommunista forradalomhoz vezethetőek vissza. Abban az időben Sanghaj szabói elsősorban egy, a várostól délre fekvő, sokkal szegényebb másik városból, Ningbóból betelepülő munkavállalók voltak.
Tudásuk sokféle forrásból származott: voltak vállalkozó szellemű brit szabászcégek, akik Ningbo-i migránsokat képeztek professzionális szabókká, valamint tapasztaltabb szabók, akik orosz szabóktól tanulták szakmájukat, mielőtt Sanghajba költöztek volna. 1941-ben létrehozták a „The Shanghai Cutting and Tailoring College” -ot, amely átfogó képzést kínált és megerősítette Sanghaj pozícióját a magasan képzett szabók központjaként. A szabók által alkalmazott stílust és technikákat „Red Gang”-nek nevezték.
A sanghaji szabók ügyfélköre elsősorban a városban élő és dolgozó európai üzletemberek voltak. Az 1946–1949 közötti kínai kommunista forradalom nyugtalansága és bizonytalansága arra kényszerítette az európai cégeket, hogy áttelepüljenek a brit tulajdonú Hong Kongba, ami drasztikus változásokhoz vezetett, hiszen Hongkong akkoriban sokkal kevésbé volt fejlett, mint Sanghaj. Ahogy az ügyfélkör költözött, úgy az őket kiszolgáló sanghaji szabók is.
Abban az időben Hongkongnak is megvolt a maga kantoni szabászata, saját stílusával és technikájával. A brit és orosz technikákon alapuló sanghaji szabás teljes, formázott mellkassal készült zakókat készít, gőzzel és préselési technikákkal időt és szakértelmet igényelve alakították a szabást.
A kantoni stílusú zakó nem követi teljesen a viselője testalkatát, így kevesebb munkát igényel a mellkas kialakítása. Ez a fajta szabás „Guang Dong Gang” néven ismert. A zakó mellkasának felépítése a szabás egyik alapvető része. Hagyományosan lószőrből készült vászonbetétet helyeznek el a szerkezet biztosítása érdekében, de a később megjelent különösen finom szövetek esetében jellegük miatt lényegesen nehezebb ezt a technikát alkalmazni. Emiatt sok szabó arra kényszerült, hogy fusing technikával, ragasztással oldja meg a kihívást, ami lényegesen leszűkítette a hagyományos bespoke szabóságok körét. A fusing divergenciát hozott létre a hongkongi szabóiparban, a szabóságok vagy a gyorsaságot és a mennyiségi terelést választották, vagy fenntartották a képzett kézműves munkát. Általánosságban a magasan képzett szabók, akik bonyolultabb ruhadarabokkal és hagyományos technikákkal tudtak foglalkozni, ragaszkodtak a mesterségükhöz, míg a technikailag kevésbé képzettek a fusing konstrukcióval fejlesztették tovább vállalkozásukat.
A két szabásfajta egymás mellett virágzott, ahogy Hongkong növekedett, Tsim Sha Tsui vált Hongkong szabókerületévé. A Nathan úton található Mirador Mansion 500 szabónak adott otthont. Hongkong szabászata először az európai ügyfelekre épült, de az évtizedek múltával az amerikai és japán ügyfelek hamar megelőzték őket, amikor gazdaságuk globális erőművé vált. Majd a hongkongi szabók között is elterjedt, hogy a világ minden tájára elutaznak ügyfeleikhez egy-egy méretvétel vagy próba alkalmával.
Ma, ahogy sok tradicionális iparág esetében is igaz, Hongkongban is szaktudáshiány van, mivel a szabók jelenlegi generációja hamarosan nyugdíjba megy. A személyre szabott képzési folyamat hosszú és nehéz, de, ha kis létszámmal is, a fiatal szabók továbbfejlesztik a sanghaji és kantoni elődöktől származó stílust.
